Borsos Miklós életútja

Nagyszeben, 1906. augusztus 13. - Budapest, 1990. január 27.
Szobrász, főiskolai tanár.
Munkácsy-díjas (1954), Kossuth-díjas (1957), érdemes művész (1967), kiváló művész (1972).
Iskoláit szülővárosában kezdte, 1922-től Győrött a bencés gimnáziumban folytatta. Itt kezdte el művészeti tanulmányait önképzés útján. Festőnek készült, első akvarelljét 6. gimnazista korában festette. A gimnáziumot nem fejezte be, aranyművességet és vésnökséget tanult. Sikertelen képzőművészeti főiskolai felvételi után Firenzében készített rajzokat. Hazatérése után rövid ideig a Képzőművészeti Főiskolán anatómiai ismereteket szerzett. Ebből az időből származnak tanulmányfejrajzai. Utána újbóli olaszországi és dél-franciaországi gyalogos vándorútjáról több száz rajzzal tért haza. Első kiállítása a Fränkel Szalonban volt (1931). A Nemzeti Szalonban (1932) a rajzok mellett már rézdomborítások is szerepeltek. 1933-ban Győrben feleségül vette Kéry Ilonát. 1940-től nagyobb méretű domborműveket készített (Alvó lovasok, Emberpár, Ember, Siratóasszonyok). Szobrainak első kiállításán (Tamás Galéria, 1941) ötven darabból álló kollekcióval szerepelt, köztük csiszolt márványok, női fejek, csiszolt bazaltok, ezüst domborítások. Tagja lett a KÚT-nak, itt állította ki 1943-ban a bazaltból faragott-csiszolt Egry fejet. Az Ernst Múzeumban 1943 telén rendezett csoportos kiállításon bazaltszobrokkal, fejekkel, rézdomborításokkal szerepelt. 1945-ben Győrből Budapestre költözött. Tagja lett a Művészeti Tanácsnak. 1946-tól az Iparművészeti Főiskola tanára volt, 1960-ban tanárságát idealistának és nacionalistának bélyegezve megszüntették. 1960-tól kapott rendszeres illusztrátori megbízásokat Illés Endrétől, a Szépirodalmi Könyvkiadó igazgatójától. Illusztrálta Arany János, Ady Endre, Illyés Gyula műveit, Babits Mihály Jónás könyvét stb. Éremművészettel 1947 óta foglalkozott, neves kortársait örökítette meg. Utolsó műve a Barcsay Jenő érem volt. A nyarakat tihanyi házában töltötte. 1965-ben rendezték meg tihanyi kiállítását, életmű kiállítása a Nemzeti Galériában volt 1976-ban. Nyolcvanadik születésnapja tiszteletére az Országos Széchenyi Könyvtárban kiállításon mutatták be illusztrációit. 1959-ben elnyerte Carrara város szobrászati díját, a Premio Carrarát. 1966-ban sikeres résztvevője volt a Velencei Biennálénak.

Köztéren álló művei: Balatoni szél (Balatonfüred, móló); Anya gyermekével (Orsz. Reuma és Fizioterápiás Intézet); Bartók mellszobor (Zalaegerszeg); 0 kilométerkő (Budapest, Clark Ádám tér).

Önmagáról vallott a Visszatértem félutamból (Budapest, 1971); A toronyból (Budapest, 1973) című műveiben.

forrás: Magyar Életrajzi Lexikon