Semmelweis Ignác életútja

Buda, 1818. július 1. - Bécs, 1865. augusztus 13.
Orvos, a gyermekágyi láz kóroktanának megalapítója, a magyar orvostudomány történetének legnagyobb alakja.
Budai szülõháza, ahol apjának Semmelweis Józsefnek fûszerüzlete volt, ma Orvostörténeti Múzeum. (I. kerület Apród utca 1-3.) Anyja, Müller Teréz krisztinavárosi kocsigyártó leánya a Semmelweis család ötödik gyermeke volt. Iskolai tanulmányait Budán végezte, majd atyja kívánságára a bécsi egyetem jogi karára iratkozott be, azonban csakhamar orvostanhallgató lett. Orvosi tanulmányait Bécsben és Pesten folytatta, oklevelet a bécsi egyetemen 1844-ben kapott. 1846-ban ugyanott megszerezte a sebészdoktori és a szülészmesteri képesítést. Bécsi éveiben kezdõdött barátsága Markusovszky Lajossal és Balassa Jánossal. Bécsben elõbb Karl Rokitansky tanár nagy hírû kórbonctani intézetében dolgozott, ahol elsajátította az akkor uralkodó \"anatómiai gondolat\" elveit. Ezután a Klein tanár vezetése alatt álló szülészeti klinikán vállalt asszisztensi állást.
Ezen a klinikán történt az orvostanhallgatók kiképzése, és akárcsak a többi szülészeti intézetben, itt is igen nagy volt a gyermekágyi láz halálozási arányszáma, ellentétben a bábák oktatását végzõ másik bécsi klinikával, ahol ilyen betegségek ritkábban fordultak elõ. Velencei útjától Bécsbe visszatérve értesült barátjának, Kolletschka tanárnak tragikus haláláról. A törvényszéki orvostan tanára boncolás során szerzett fertõzésben halt meg, és Semmelweis átnézve a boncolási jegyzõkönyvet, megállapította, hogy barátjának kórbonctani lelete azonos volt a gyermekágyi lázban elhalt anyák kórbonctani elváltozásaival.
Ennek alapján fogalmazta meg korszakalkotó megállapítását, hogy a gyermekágyi láz nem önálló kórkép, hanem fertõzés következménye, mint a sérüléseket követõ gennyvérûség. A fertõzést a \"bomlott szerves állati anyag\" okozza, aminek forrása lehet gennyedés, szétesett rákos daganatok, hullák, közvetítõje pedig az orvos keze, mûszerek, kötözõanyagok, ágynemû stb. A fertõzõ ágens klóros vízzel elpusztítható, s ezért a vizsgálatok és kezelések elõtt az orvos kezét ilyen oldattal kell fertõtleníteni, ugyancsak a használt eszközöket is. Semmelweis felismerését és tanításait a korszak haladó orvosai elismerték, de a szülészek többsége elutasította, mert ellentétben állottak a korabeli elavult felfogással, amely a gyermekágyi lázat sokszor misztikus okokkal igyekezett megmagyarázni: kozmikus hatások, a föld kigõzölgése, az idõjárás okozta vérrögösödés, a leányanyák bûntudata stb.
Semmelweis tanait klinikai észlelésekkel, kórbonctani leletekkel, állatkísérletekkel és az akkor egyre jobban elõtérbe kerülõ statisztikai módszerekkel alapozta meg. A klórvizes fertõtlenítés hatására a bécsi szülészeti klinikán csaknem teljesen megszûnt a gyermekágyi láz. Klein professzor ennek ellenére nem fogadta el tanait, s ezért tanársegédi kinevezését sem hosszabbították meg, noha Rokitansky, Skoda és Hebra tanárok mind mellette foglaltak állást. 1850-ben Bécsben elnyerte a magántanári képesítést, azonban több körülményt kifogásolt, s ezért hazatért szülõvárosába, ahol a Rókus Kórházban vállalt - díjmentesen - szülész-fõorvosi állást. 1855-ben, Birly Ede halála után a pesti egyetemen a szülészet tanára lett. Egyes irodalmi adatok szerint Zürichbe is meghívták tanárnak, azonban a pesti egyetemen maradt.
1857. június 1-én házasságot kötött Weidenhoffer Máriával a krisztinavárosi templomban. Az 1848. évi bécsi forradalomban tagja volt a Nemzeti gárdának (Nationalgarde), hazaérkezése után pedig aktív tagja lett a Balassa János és Markusovszky Lajos körül csoportosuló orvosi társaságnak. Bár az alkalmazott módszerek hatására Semmelweis pesti klinikáján a gyermekágyi láz csaknem teljesen megszûnt, csak kis számban fogadták el a külföldi szülészek tanításait. 1861-ben német nyelven jelent meg Semmelweis alapvetõ könyve a gyermekágyi lázról, miután az Orvosi Hetilapban már elõzetesen magyarul ismertette tanait (1858). A Magyar Tudományos Akadémiához intézett levélben arról ír, hogy tanait hazánkban teljesen elfogadták, és a Helytartótanács a pesti egyetem orvoskarának felterjesztésére az összes törvényhatóság figyelmébe ajánlotta azok gyakorlati megvalósítását. A külföldi szülõházak többségében azonban változatlanul tovább pusztított gyermekágyi láz, s ez indította Semmelweiset arra, hogy megírja \"nyílt levelét\" Scanzoni, Spaeth és Siebold tanárokhoz, majd a szülészet összes tanárához. A kérdés körül egyre élezõdõ tudományos harcban Markusovszky Lajos az Orvosi Hetilap hasábjain erõteljesen védelmezte Semmelweis igazát, majd több külföldi szakember is, mint Froriep, Veit, Pernice, Pippinsköld, Kugelmann, Michaelis és mások elfogadták Semmelweis tanait, továbbá a szent Semmelweis Ignác Fülöp pétervári orvosegyesület (Hugenberger), sõt késõbb maga Spaeth is, Siebold pedig közeledett felfogásához. A többség (pl. Scanzoni. Karl Braun, Virchow) azonban élesen szemben állt azzal.
Élete végén Semmelweisnél súlyos idegrendszeri tünetek léptek fel, s ezért 1865 júliusában az egyik bécsi ideggyógyintézetbe szállították, ahol meghalt. A boncolási jegyzõkönyv és a csontmaradványokon 1963-1964-ben végzett kórbonctani (Regöly-Mérei Gyula) és radiológiai (Zsebõk Zoltán) vizsgálat szerint Semmelweis a jobb kezén kialakult subacut csontvelõgyulladásból támadt szepszisben halt meg, abban a betegségben tehát, amelynek kórlényegét felfedezte. Az idegrendszeri tünetek biztos okát jelenleg még nem ismerjük, erre vonatkozóan még több felfogás áll egymással vitában.
Semmelweis tanaival nemcsak a gyermekágyi láz kórlényegének felfedezõje, amiért méltán nevezi az utókor \"az anyák megmentõjé\"-nek, hanem a sebészi aszeptikus elvnek is korai elõfutára. Mint operatõr is kiváló tevékenységet fejtett ki, így hazánkban elsõként végzett petefészek-mûtétet és másodiknak császármetszést.
Hamvait felesége 1891-ben Budapestre hozatta családjának sírboltjába. 1965-ben új sírba helyezték szülõházának udvarában. 1960-ban a Budapesti Orvostudományi Egyetem évenként kiosztásra kerülõ Semmelweis emlékérmet alapított. Nevét felvette a budapesti orvostudományi egyetem.

Fõbb mûvei: A gyermekágyi láz kóroktana (Orvosi Hetilap 1858, hét folytatás); A gyermekágyi láz fölötti véleménykülönbség köztem és az angol orvosok között (Orvosi Hetilap 1860, 4 folyatás); Die Aetiologie, der Begriff und die Prophylaxis des Kindbettfiebers (Pest-Wien-Leipzig, 1861); Zwei offene Briefe an Dr. J. Späth, Professor der Geburtshilfe an der k. k. Josefs-Akademie in Wien und an Hofrath Dr. F. W. Scanzoni von Lichtenfels, Professor der Geburtshilfe in Würzburg (Pest, 1861); Zwei offene Briefe an Hofrath Dr. Eduard Caspar von Siebold, Professor der Geburtshilfe in Göttingen und an Herrn Hofrath Dr. F. W. Scanzoni (Pest, 1861); Offener Brief an sämmtliche Professoren der Geburtshilfe (Ofen, 1862); Semmelweis gesammelte Werke (Jena, 1905); Semmelweis összegyûjtött munkái (Budapest, 1906).

forrás: Magyar Életrajzi Lexikon