A szabadkõmûvességrõl

A szabadkõmûvesség világszerte több millió taggal rendelkezõ heterogén, számtalan formában mûködõ mozgalom, amely - önértelmezése szerint - az erkölcsi értékek, valamint a szellem szabadságának egyetemességét vallva, a felvilágosodás hagyományait követve tevékenykedik.
Tagjai ritualizált beavatási szertartásokon keresztül ismerhetik meg a szabadkõmûvesség kõmûvesmesterséghez kapcsolódó szimbólumrendszerének mélyebb jelentését. A szervezeti rendszerének alapját képezõ úgynevezett páholyok jelentõs része megköveteli egy Felsõbb Lényben (mint - szabadkõmûves terminológia szerint - a Világegyetem Nagy Építõmesterében) való hitet, azonban a szabadkõmûvesség tevékenysége nem vallási jellegû.

A szabadkõmûves (maszon, fr. maçon - \"kõfaragó, kõmûves\") a szabadkõmûves páholyok tagjait jelölõ megnevezés. A kifejezés a freemason angol szó azonos értelmû (feltehetõen a német Freimaurer közvetítése révén kialakult) magyarítása, amelynek elsõ megjelenését 1375-re tartják, és kezdetben a céhektõl független, majd késõbb a céhbeli privilégiumokat élvezõ, nagy szaktudású kõmûvesmestereket értették alatta. A kifejezésnek egyéb értelmezése is ismeretes.

A társaság eredetét illetõen számos mítikus, azt az ókori világhoz kapcsoló magyarázatot ismerünk, így eredeztetik a jeruzsálemi templom építõitõl (Hiram), akik bölcsességét a templomos lovagrend, a katedrális-építõ céhmesterek, majd a rózsakeresztesek közvetítik a szabadkõmûveseknek. Egyéb elképzelések a társaságot Mózessel, az esszénusokkal, Euklidész és Püthagorasz filozófusokkal, az antik misztériumvallásokkal, illetve a kelta és cigány pogánysággal hozzák összefüggésbe.

Feltehetõen Skóciában már a XVI. században, Angliában a XVII. századtól megkezdõdik a szabadkõmûves tevékenység, majd négy londoni páholy 1717-ben megalakítja az Angliai Nagypáholyt. 1728-ban Párizsban létrejön a Francia Nagyoriens, késõbb közkeletûen az elõbbit a reguláris, utóbbit az irreguláris vagy liberális testvériség megnevezéssel illetik.

James Anderson 1723-ban összeállítja és kiadja a szabadkõmûves alkotmányt (The Constitutions of the Free-masons), majd e munkát folytatva jelenteti meg annak újabb változatát (The New Book of Constitution of the Antient and Honourable Fraternity of Free and Accepted Masons) 1738-ban. Angliában versengés alakul ki a \"régiek\" és a \"modernek\" között, majd 1813-ban a rivális páholyok közösen megalapítják az Angliai Egyesült Nagypáholyt. Az új Nagypáholy 1815-ben módosítja az andersoni alkotmányt, beillesztve a kitételt, amely megköveteli, hogy a szabadkõmûvesek tegyenek hitet a Világegyetem Nagy Építõmestere (glorious Architect of Heaven and Earth) mellett.

A Nagypáholy és a Nagyoriens közti szakadás 1877-ben következik be, amikor a Nagyoriens tagjaitól már nem kívánja meg a Világegyetem Nagy Építõmesterében való hitet, elismer nõi és vegyes páholyokat, valamint enyhít a politikai kérdések megvitatásának tilalmán. A két szervezet között a hivatalos kapcsolat megszakad.

1738-ban XII. Kelemen pápa kibocsátja az In eminenti kezdetû bullát, amely szerint a szabadkõmûvesség káros, amely veszélyezteti az államrendet és a hívek lelki üdvét. Ezek miatt a pápa egyházi átokkal sújtja a szervezetet, annak tagjait. XIV. Benedek pápa az 1751-es Providias elnevezésû bullában kifejti, hogy a szabadkõmûvesség vallási liberalizmusával fenyegeti a katolikus vallás dogmatikai tisztaságát, és megemlíti a szabadkõmûves esküszöveg és a titoktartási kötelezettség problémáját.

A Nagy Francia Forradalom idõszakától a pápai hozzáállás megváltozik, VII. Pius 1814-ben kiadott Sollicitudo omnium kezdetû bullájában az egyházfõ megbocsátással fordul a páholyok tagjaihoz, õket az egyházhoz való visszatérésre bíztatja, ugyanakkor megtiltja a szabadkõmûvességhez való csatlakozást, annak tevékenységében közremûködést. Az 1846-ban trónra lépõ IX. Pius, nyolc vonatkozó rendelkezést bocsát ki, amelyek közül a legfontosabb a Quanta cura kezdetû bulla (1864), amely egyenesen veszedelmes eltévelyedésnek bélyegzi - többek között - a szabadkõmûvességet. XIII. Leó pápa 1884-ben kiadja a Humanum genus enciklikát. Ebben a pápa a maszonokat a sátán szolgáinak bélyegzi, akik az egyház megsemmisítésére és az államhatalom megkaparintására törekednek, amelyeket ez enciklika a szabadkõmûves rítus-, szimbólum-, és szervezetrenddel lát bizonyítva. Leó nevéhez még két antimaszonikus episztola fûzõdik, 1892-bõl.

XV. Benedek uralkodása alatt, 1917-ben adják ki az új Egyházi törvénykönyvet (Codex Pii-Benedicti), amely a \"a szabadkõmûvesek szektájába\" való belépést és a szabadkõmûves tevékenységet automatikus kiközösítéssel szankcionálja.

1968 - 1970 között tárgyalások zajlanak, amelyeket a lichtenaui nyilatkozat zár le, amiben kinyilvánítják a szabadkõmûvesek függetlenségét, az emberiség sorsáért való felelõsségérzetet, és hogy a szabadkõmûvesség nem vallás, ilyen ambíciói sincsenek. A tárgyalásokat 1979-ben megszakítják, ez azóta sem folytatódik. A viszony hûlését mutatja a német püspöki kar által közrebocsátott 1980-as nyilatkozat, ami a maszonéria és katolicizmus teljes összeegyeztethetetlenségére mutat rá, a szabadkõmûvességet relativizmussal vádolva.

Az 1983-tól, jelenleg is hatályos Egyházi Törvénykönyv (Codex Iuris Canonici) már nem nevesíti a szabadkõmûveseket, pusztán megállapítja: \"Aki belép olyan társulásba, mely az egyház ellen mesterkedik, megfelelõ büntetéssel büntetendõ; aki pedig ilyen társulást elõmozdít vagy vezet, egyházi tilalommal büntetendõ.\" A Joseph Ratzinger bíboros, prefektus (jelenleg a pápai trónon, XVI. Benedek néven) által vezetett Hittani Kongregáció 1983-ban kiadja a - késõbb II. János Pál pápa által jóváhagyott - Nyilatkozat a szabadkõmûves társaságokról címû állásfoglalást (Quaesitum est), amely tilalmazza a katolikusok szabadkõmûves tevékenységét, és az irat szerint a szabadkõmûves katolikusok nem vehetnek részt az eucharisztia vételében, a szentáldozásban.


A szabadkõmûvesség alapelveit konstitucionális szinten rögzítik. Az egyéb alapelvek bázisát az erkölcsi törvény megtartásának követelménye, \'kötelme\' képezi, amely a reguláris (angol eredetû) testvériségben a Világegyetem Nagy Építõmesterében való hit elõírásával párosul, szemben az irreguláris vagy liberális (francia eredetû) irányzattal, amely az utóbbit nem követeli meg.

A szabadkõmûvesség azonosul a felvilágosodás célkitûzéseivel, vallja a szellem, a vallás, a politikai nézetek szabadságát, és a páholytagok vagyoni és társadalmi helyzetétõl független egyenlõségét a szervezeten belül. A szabadkõmûves program szerint a szervezet tagjai tevékenységük során a magasabb szellemi-erköcsi értékek közvetítésével, a felvilágosodás és humanizmus hagyományainak fenntartásával és terjesztésével, munkájuk révén tevékenyen alakíthatják a társadalmi folyamatokat, amelyért felelõsséggel tartoznak. A páholyok kötelessége a jótékonysági tevékenység, amely mind a külvilág felé, mind a szervezeten belül megnyilvánul. A szabadkõmûves iratok ezeken túl rögzítik a hazaszeretet, a titoktartás, az erkölcsileg megfelelõ életvitel, a testvériség és tolerancia követelményét, és tilalmazzák a politikai illetve vallási kérdések páholyon belüli megvitatását.


A társaság titokzatossága, jelképrendszere sokakban kelti azt a gyanút, hogy a szabadkõmûvesek okkult szertartásokat végeznek, és számos gúnyiratban felmerül a sátánizmus, a véráldozatok és állatáldozatok, orgiák vádja.

A tárgyalt Humanum Genus enciklika megjelenése után általánossá válik a szabadkõmûvesség világuralomra törekvésének gondolata, amelyet tetéznek az I. világháborút lezáró békék, az 1917-es oroszországi forradalom és bolsevik hatalomátvétel Szentpéterváron, valamint a tanácsköztársaságok létrejötte. Fõként a vesztes államokban megerõsödik az a nézet, amely szerint a szabadkõmûvesség a zsidókkal és a bolsevizmussal összeesküdve gyakorolja a világhatalmat. Ez napjainkig is élõ felfogás, amely mára kiegészült a szabadkõmûvesség cionizmussal való összefonódásának, valamint a globalizációban játszott szerepének hangsúlyozásával. E gondolatok nagy népszerûségnek örvendenek az összeesküvés-elméletek hívei körében, újabban - fõleg az Egyesült Államokban - a szabadkõmûvességet az Illuminátusokkal azonosítva.

forrás: Wikipédia