A Schlaraffia Lovagrendrõl

A schlaraff lovagok a mûvészet és a humor ápolását, a cím és rangkórság kifigurázását tûzték ki célul.
A schlaraff lovagok nem mindennapi fantáziával áldattak meg, hiszen országukat, a német népmesék világában élõ Shlaraffiát olyan helynek képzelték el, ahol palacsintából készülnek a házak, kolbászból van a kerítés, sült csirkék és kacsák röpködnek a levegõben, csak arra várva, hogy bekapja valaki õket.
A vidámságot, a bohém társasági életet kedvelõ lovagok elsõ várukat Prágában, 1859-ben alapították meg. Ezt sorra követték az újabb és újabb schlaraff egyesületek, köztük Magyarországon is Budapesten, Sopronban, Pozsonyban, Nagykanizsán, Tatán.
A Schlaraffia néhány évtized alatt világszervezetté nõtte ki magát, és Európán kívül elterjedt számos más kontinensen is. Vonzerejét valószínûleg szellemi tõkéjének köszönhette. Tagjai bármilyen foglalkozás képviselõi lehettek, de egy bizonyos mûvészet területén átlagon felettit kellett nyújtania minden tagságra áhítozónak. Komoly procedúrán kellett keresztül mennie a jelöltnek, a hosszú szolgálat után végül a lovagi próbát is ki kellett állnia, csak ezután lehetett ritter belõle.
Ezt követõen szellemes, vicces nevet is kapott. A titokzatos lovagok új idõszámítást vezettek be, sajátos nyelvet alakítottak ki, saját szókinccsel. Jelképükké a Bölcs Baglyot, az Uhut választották. Így lett birodalmuk neve az Uhuversum. Összejöveteleiken az arra érdemeseket jelvényekkel, kitüntetésekkel jutalmazták. A köpenyszerû lovagi öltözék mindenkinek elõírás volt az egyedi tervezésû schlaraff sapkával együtt, amelyet csilingelõ, fityegõ jelvények sokasága díszített.